Bill: Az lemez elkészítése egy időutazás volt számunkra, hisz olyan dalok is helyet kaptak rajta, amiket sok-sok éve írtunk.
Georg: Igen, a régi dalokon már jó régen nem "dolgoztunk" de a stúdióban meg előjöttek a régi emlékek. Mint például a Durch den Monsun felvételénél. Hihetetlen visszagondolni, a 2005-ös nyárra, mikor még az első kislemezünk ez volt, és a színpadon az első igazi fanok előtt játszottuk. Mialatt újravettük a felvételeket, gyakran azzal töltöttük az időt, hogy sztorizgattunk. Például mikor Tomnak nem volt elég gitárja és állandóan kölcsönözni kellett, hogy megfelelő hangzásban szóljon a dal. Meg, amikor rohantunk az újságoshoz, mert először szerepeltünk újságban, vagy címlapon!
Sokat jelent nektek ez az album?
Tom: Igen, a banda mindenféleképpen közelebb került egymáshoz.
Bill: Igen, azt mondom, most tanultuk meg igazán értékelni a stúdióban töltött napjainkat, és a dalírással telt éjszakákat.
Tom: Bill nagyon szentimentális lettél.. na most komolyan, néhány dolog nem az én ügyem, de amikor egy számot sok év után újraírsz és mégegyszer a stúdióba mész vele, akkor sok dolog jut eszünkbe a régi időkről, amivel ezt a dalt össze tudjuk kötni, mert ezek a mi dalaink, mi érzéseink. Ezeket mi mind megéltük egyszer.
Miért csinál a Tokio Hotel egyáltalán angol albumot?
Tom: Egyre több olyan fanunk lett, aki nem beszél németül, viszont nekünk nagyon fontos, hogy a fanok a dalok jelentését, értelmét is megértsék. Ezáltal azonosítani is tudják magukat vele, és felfogják az üzenetét. És mivel nem minden fan beszél németül, úgy döntöttünk, hogy a dalokat angolul is felvesszük!
Honnan jött az album neve?
BIll: Az albumot csak Németországban hívják Room 483-nak! Külföldön Scream a címe, mert ott a Schrei az első albumunk. Itthon már egy lépéssel előrébb járunk és ezért lett Room 483. De amúgy a két verzió azonos: ugyanazok a dalok és ugyanazok a stílusjegyek!
Milyen dalok lesznek az albumon?
Bill: Sokat voltunk úton, már megvolt a második nagy turnénk. Minden este megfigyelhettük, az embereket a színpad előtt hogyan reagálnak az adott dalokra. Aztán kiválasztottuk azokat a dalokat, amik nagyon kedveltek voltak. Tehát sok fáradtság volt benne, hogy a két albumból egy újat hozzunk össze.
Tom: A daloknak egy klassz összképet kell adnia. Fontos volt nekünk, hogy ne egy halom slágerből dobjunk össze egy Best of lemezt, hanem egy olyan albumot alkotni, ami megindítja a fanokat.
Georg: Tehát az album nemzetközileg a Scream nevet kapta, de Németországban a Room 483 nevet viseli.
Lesznek még angol albumok?
Tom: Nem hiszem, mert mi továbbra is németül szerzünk dalt, németül is vesszük fel őket, és természtesen ezeket is fogjuk játszani a nagyközönségnek. Persze, ha a fanok nagyon nehezen értik meg németül, lesz még angol album... .
Végezetül meséljetek a studiómunkálatokról!
Tom: A kiválasztott dalokhoz először a producerünkkel írtunk egy angol dalszöveget, aztán az egészet teljesen újravettük.
Bill: Ez egy egészen új élmény volt, lefordítani a dalokat, a gondolatainkat, érzéseinket egy másik nyelvbe átültetni, felénekelni. Sok új dolog volt, sok újat tanultunk.
Gustav: igen egy csomó angolt (mindenki nevet..)
Bill: Tehát a Schrei és a zimmer 483 albumból megalkottuk a Room 483, illetve külföldön a Screamet!
Tracklista:
01. Scream (Schrei)
02. Ready, set, go (Übers ende der welt)
03. Trough the monsoon (Durch den monsun)
04. Love is Dead (Totgeliebt)
05. Don't jump (Spring nicht)
06. On the edge (Stick ins glück)
07. Sacred (Heilig)
08. Break away (Ich brech aus)
09. Rescue me (Rette mich)
10. Final day (Der letzte tag)
11. Forgotten children (Vergessene kinder)
12. By your side (An deiner seite, ich bin da)