Az egyik németországi koncertünkön történt. Igazán komoly show volt. Az egyik utolsó dalba, a Schreiba csaptunk bele, én meg elkezdtem buzdítani a népet, hogy ugráljanak és kiabáljanak, ahogy én tettem. Hiba volt, a rajtam lógó szokásos bő nadrág lassan lecsúszott. Nagy nehezen sikerült felrángatni, közben természetesen a többiek feje egyre vörösebb lett a visszafojtott röhögéstől.