Hogyan írnád le a rocksztár életed?

Bill: Az első kép,ami eszembe jut,az olyan,mint egy hurrikán,amely összekeveri az izgatottságot,az örömöt és a stresszt. A színpadon lenni,találkozni a rajongókkal
vagy TV show-kban játszani,minden esemény egy nagy adag adrenalint hoz magával. Úgy élem az életem,mintha egy zárt országúton lennék…és minden pillanatát
 teljes intenzitással élvezem.

Melyik az a kiváltság az életedben,amit legjobban szeretsz?

Bill: A Tokio Hotel nemzetközi sikerei lehetőséget adnak arra, hogy körbeutazhassam a világot. Tegnap Olaszország, ma Franciaország,holnap pedig Oroszország…
felfedezésekről felfedezésekre járok. Ez egy elbűvölő része a munkámnak.

És mi az a kényszer, amitől legszívesebben inkább távol tartanád magad?

Bill: A Tokio Hotel az életem értelme. Mindent feláldozok a banda érdekében. Szóval a privát életem mondhatni már nem is létezik. Minden nappal egyre ritkábban tudom
 a pillanataimat a számomra fontos emberekkel megosztani.

Könnyű a hírnévvel együtt élni?

Bill: A Tokio Hotel sikere nagyon váratlanul jött. Senki sem számított ilyen lelkes fogadtatásra. Egyik napról a másikra a magazinokban mindenütt ott voltunk. Ekkor tudtam
meg, hogy milyen szörnyű a bulvárlapok világa… rengeteg hazugság,híresztelések,hamis fotók jelentek meg a sajtóban. Most bevallom, hogy az első 6 hónapban borzalmas
 időn mentem keresztül. Mindehhez hozzá kellett szoknom.

Sikerült figyelmen kívül hagynod a híreszteléseket?

Bill: Egyszer keresztül mentem a lázadó időszakon, és a „mindent össze akarok zúzni” fázison,végül rájöttem,hogy nem ért semmit harcolnom a hazug emberek ellen,és értelmetlen
volt megpróbálnom elmondani az igazat,mert amint nyilvánosságra került a cáfolása,egy újabb híresztelés ismét botrányt váltott ki… Végül megtanultam,hogy a legjobb fegyver
 arra,hogy távol tartsam magam a szenvedéstől az az,ha nem veszem figyelembe ezeket a pletykákat. Ezt most is tudom.

Vesztetted már el az önuralmadat egy paparazzival szemben?

Bill: Elég szerencsés vagyok,hogy egy pár elriasztó kinézetű biztonsági őr vesz körül! (nevet) És senki sem háborgatott eddig…még. De ha valamelyikük egy kicsit is túl közel jönne
 hozzám, nem vagyok benne biztos,hogy meg tudnám őrizni a nyugalmamat. A végén egész biztosan harcba szállnék vele.

Ha egy átlagos ember lehetnél egy hétvégére,mit csinálnál?

Bill: Elvinném együtt az egész családomat és a barátaimat és kiruccannánk a városban. Ebédelhetnénk egy étterem teraszán, egy olyan helyen,ahol az emberek elmennek mellettünk,
szóval értékelném az anonim élet örömét… Aztán moziba mennénk és azután a vidámparkba,imádom az ijesztő, gyors hullámvasutakat. New York-ba is nagyon szeretnék eljutni.
Szeretném felfedezni azt a varázslatos várost.

Mi a legfontosabb jellegzetesség a karakteredben?

Bill: Nagyon önálló egyéniség vagyok. Amikor kisfiú voltam mindig a saját utamat jártam anélkül, hogy bárkit is megkérdeztem volna. Mindig is az önrendelkezéseim után futottam.
Keresem az életet, biztosítom a jövőmet, gondoskodom magamról, csupán magamra számíthatok…Mindig is ezzel az életfelfogással éltem.

Könnyen adod a bizalmadat?

Bill: Az élet, amit élek nem teszi lehetővé azt,hogy szoros kapcsolatokat kössek. Mindig kell egy kis idő számodra,hogy rájöhess, milyen személlyel is állsz szemben, én pedig sosem
maradok egy helyen 3 napnál tovább, nincs idő eldönteni, hogy az a személy akivel találkozom megbízható-e vagy sem. Szóval egyrészt csak azokra számíthatok ebben, akikben igazán megbízom.

Kinek mondod el a kis titkaidat?

Bill: 2 ember van, aki mindent tud rólam: Tom, az ikertestvérem és Andreas, a legjobb barátom. Sok mindenki rokonszenves számomra, és jó barátként tisztelem őket vagy különleges
kapcsolatban vagyunk,de mindig egy bizonyos távolsághoz tartom magam.

Amikor szerelmes vagy, hajlamos vagy rá,hogy elrejtsd az érzelmeidet?

Bill: Nos, ez a helyzettől függ… Ha szerelmes leszek egy lányba, azt érzem,hogy az esélyem nulla nála, nem szólok semmit. Még mindig megvan a büszkeségem.(mosolyog)
 De ha ez az érzés kölcsönös, kötetlenül kitárom a szívemet. Nem félek azt kimondani, hogy „Szeretlek”.

Milyen szerető vagy? 

Bill: Gondoskodó, szenvedélyes, ragaszkodó… Amikor szerelmes vagyok,ez mind egyesül. Szükségem van minden egyes másodpercben a szerelmemmel lenni, érezni, hogy velem van,
mindent megosztani vele. Sajnos már 2 éve nem éltem meg ezt az örömöt.

Melyik a legfőbb csábítási trükköd?

Bill: Nagyon nyitott egyéniség vagyok, mindig önként megyek oda az emberekhez beszélgetni. Ez megkönnyíti a kapcsolatba lépést, és mindig tetszik az embereknek.

Mi a módszered arra,hogy elérd amit akarsz?

Bill: Ha valami nagyon felkelti a figyelmemet, akkor ez nagyon könnyű: csupán addig gondolok rá és beszélek róla, amíg meg nem szerzem, amit akarok.(nevet) Egy kicsit olyan,
mint a gyerekeknél, játszom a kedvest meg a szépet az embereknek. Mintha elbűvölném őket!

Néha azért biztosan ütközöl egy pár „Nem”-be is…

Bill: Vigyázz, nagyon akaratos tudok ám lenni, ha „nem”-et kapok, napokon keresztül tudok bizonygatni abban a reményben, hogy elégtételt kapok. Bevallom, néha azért egész
tisztességesen visszautasítanak…akkor aztán mérgelődöm egy sort és borzalmas a hangulatom… (mosolyog)

Mi a legrosszabb tanács,amit valaha kaptál?

Bill: Sok van. Emlékszem az egyiket egy barátom adta, akivel vásárolni voltam. Sikerült meggyőznie, hogy megvegyek egy olyan dzsekit,amit ő „borzalmasnak” talált. A dzseki tényleg
 elég olcsó minőségű volt, mint egy undorító színű paróka… Nem tudom, mi szállt meg engem aznap, valószínűleg a tizenéves krízisem közepén voltam és elvesztettem az irányt… (nevet)

Kamaszkor… milyen emlékeid vannak róla?

Bill: Nos, a serdülőkor folyamán, a pattanások és a testi változások közepette nem érzed nagyon jól magad. Emlékszem, a stílusom nevetséges volt, a ruháim förtelmesek, a hajam
 katasztrofális és a szerelmi élményeim pedig mind szerencsétlenségek. Az ifjúkor olyan időszak, amikor keresed önmagad, és rengeteg dolgot kipróbálsz addig, amíg rá nem találsz az igazi énedre.

17 évesen már megtaláltad?

Bill: A bandával való életem egyenesen a felnőtt világba vitt engem. A szüleim segítsége nélkül kellett megoldanom a problémákat és szembenéznem olyan felelősségekkel, amelyek egy
velem egyidős fiúnak szokatlanok lennének. Anélkül, hogy igazán ráeszméltem volna, már nagyon hamar elhagytam a kamaszkor világát. Azonban ez nem akadályoz meg abban, hogy olyan
 buta dolgokat és játékokat csináljak néha, mint egy igazi kölyök.

Milyen buta dolgokról beszélsz?

Bill: Kis mindennapi dolgok… túl nevetséges ahhoz, hogy beszéljek róla… nem akarok zavarba hozni másokat. Tom, Gustav és Georg nem bocsátanák meg nekem, ha lelepleznék pár dolgot (kacsint)…